Rólam

„A művészet mentett meg engem” :)
  Több mint 40 éve már, hogy megszülettem ikertestvéremmel együtt egy sokgyermekes szegedi pedagógus családba.

 Emlékszem, az első színes tévénkre, amit nagyon ritkán kapcsoltunk csak be, egy-egy esti mese vagy szünidei matiné megnézésére. Csak játszottunk az udvaron, az utcán, a közeli játszótéren. Gyermekkorom kedvence a krumpli leves volt, ahogyan azt Anyu csinálja :) . Hatalmas egytálételek, a sok kis éhes szájnak, a friss kenyér és tej illata. Imádtuk a zsíros kenyeret, piros paprikával megszórva, vagy a szaftos kenyeret (a kenyeret a maradék pörkölt szaftjába mártva). Művészre nem emlékszem a családban, orvos, biológus és tanár őseim voltak. Zenei osztályt végeztünk mindannyian a Juhász Gyula Általános Iskolában. Itt kezdődött a rajz előkészítőm Pataj Klára rajztanár vezetésével.

 Ekkoriban sportoltam, kajakoztam nagy hévvel. Egy év alapozás után az élvonalba kerültem, gyorsan fejlődtem és erősödtem, magam mögé parancsolva 4-5 éve kajakozó társaimat. Az irigység fogalma nem volt ismert számomra, és nem hittem volna, amíg meg nem tapasztaltam 14 évesen, hogy mások mire képesek ezzel az érzéssel elborítva.

 Első magyar bajnokságomon, Szolnokon a döntő előtti napon elfűrészelték a lapátomat. Szerencsére nem a döntő futamánál derült ez ki, mert az előtte lévő napon még rajt gyakorlatokat végeztem… és a második húzásnál már a vízben voltam, mert nem volt a lapátomnak feje. A döntőre egy csapattársam lapátjával kellett odaállnom egyesben, így a várt eredményt nem tudtam hozni. Ezen a magyar bajnokságon K4-ben tudtam csak arany éremhez jutni. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a sport világában sincs mindig tisztességes küzdelem, és hogy az ember mennyire gyarló.

 A középiskolámat a Tömörkény István Művészeti Szakközép iskola grafika szakán végeztem, mesterem Pölös Endre grafikus művész volt. Az elkövetkezendő évek alatt gerinc problémáim lettek, elcsúszott egy csigolya csontom és a versenysportot abba kellet hagynom. Nem találtam a helyemet, teljesen talajt vesztettem. Úgy éreztem, hogy nincsen tovább sport nélkül. Talán többet jártam suli mellé, mint az órákra, de le érettségiztem. Hálás vagyok Édesanyámnak és a Keresztszüleimnek, hogy nem engedtek sport tagozatra 14 évesen és a művészeti képzés felé orientáltak inkább, hiszen a sérülés miatt kilátástalan lett volna a helyzetem a sport világában.

 Érettségi után kerültem az üveg, mint anyag közelébe, és nagyon hálás vagyok ezért.

 A Szilánk szegedi üveges vállalkozás keresett grafikust a díszüveges részlegéhez 1995-ben, frissen végzett grafikusként 18 évesen lelkesen mentem az állás hirdetésre. Ekkoriban Szegeden csak itt volt tiffany üveg készítő műhely. Imádtam ezt a munkámat, és a technológiát, amit megtanulhattam. Végre egyesülhetett a fizikális erő (sport múlt) és a művészi véna egy szakmában. Az első hetekben, amikor tanultam üveget szabni emlékszem remegett a kezem néhány óra munka után, olyan izmok mozdultak meg, amik még soha eddig a kezemben. Itt szerettem bele a kemencés technológiába, az vörösesen izzó cekászok és üveg fényébe. Már nem is akartam mást csinálni :)

 3 éven belül egy szuper ajánlatot kaptam. Székesfehérvárra hívott meg a Jüllich Glass Holding a díszüveges részlegük létrehozására és vezetésére. Ott álltam 21 évesen, el sem hiszem egy hatalmas cég, hatalmas feladatot bízott rám. A síküveg felhasználásnak még több ágazatát tanulhattam meg. Csodálatos évek voltak.

 2001-ben teherbe estem, és akkor haza jöttünk férjemmel Fehérvárról, hogy Szegeden szüljek és töltsem a gyed éveit.  Egyre több díszüveges munka talált meg így is, megvettem első kemencémet. Akkoriban még nem volt ennyi kínai áru, így rengetek nagykereskedés vásárolt tőlem, magyar kézműves árut. A tiffany üveg készítés is egy szép művészi szakma volt, azóta sajnos nagyon felhígult.

 Mindig törekedtem arra, hogy egyedi maradjak. A szakmát mesterektől tanultam meg. Amikor meghallottam, hogy a Szegedi Tudományegyetem JGYPK síküveg szakiránnyal bír, 40 évesen képes voltam felvételizni. Szerettem volna a legmagasabb szintű oktatást kapni ezen a területen. Azóta le is diplomáztam, 4 ösztöndíjat kaptam meg a 3 év alatt, rengeteget tanultam, kutattam, dolgoztam, és fejlődtem.

 Megismerhettem: Sófi Józsefet, Eszenyi Enikőt, Dr. Szalay Istvánt, Barnák Lászlót, Dr. Máté Zsuzsannát, Sipos Balázst, Hefter Lászlót és sorolhatnám a neveket, amiért nagyon hálás vagyok.

 Az iparművészet megmentése, lett a célom 2019. ősze óta. Létrehoztam 9 másik művésszel a Szegedi Iparművészeti Szalont. Aminek a küldetése a minőségi magyar kézműves termék magas szintű képviselése lett Magyarországon.

 Hálás vagyok, hogy még ma is alkothatok, és fejlődhetek. 2019. November 16-án a Magyar Üvegművészeti Társaság tagjává válhattam, ami nemzetközi megjelenési lehetőségeket hozott nekem.

 Mindig az ügyfelek érdekeit tartom szem előtt, hiszen azt vallom, hogy

„nem csupán üvegeket tervezek, hanem otthonokat” :)

 Termékeim prémium termékek, mert a legmodernebb technológiákkal dolgozom az üvegművészet területén, a legjobb anyagokkal. Minden termékem valódi értéket képviselve, őszinte törődéssel készül, nincs két egyforma a technológiai eljárásnak köszönhetően. Energia, vidámság, és modernitás jellemzi őket, és a tisztelet a megrendelőm/megbízóm és az anyag iránt.

 Deák Zsuzsanna üvegtervező iparművész

+3670/9488899

Weboldalam ahol építészeti síküveg munkáimat láthatod: www.deakdesign.hu

https://www.facebook.com/ZsuzsannaDeakGlass/

Webáruház készítés